Nem értem amit mondasz, bolondokat beszélsz. Olyan halkan beszélsz, s olyan határozatlan vagy, hogy ebből nem értek semmit. Ki kellene találni, hogy mit gondolsz? Hát olyan lefele nézel örökké, s olyan goromba vagy, hogy abból mit lehet kitalálni?
Már megint ki volt
Én láttam hogy ide be akar várakozni a cica a ajtóban
és miaug
Tatu tatuka, estefelé kihajtsuk a libákat? Most estefelé van vagy reggel van?
A zuzájával mit csinálnak? Hogy esznek? Jó libák ezek ... jó sokat esznek
Szépek ezek a tsirkék
de mikor megnőnek, akkor is szépek
szépek a tollak
és mikor megnőnek nem vágjuk le, meghadgyjuk mind
csak a csúfakot vágjuk le, csak a csúúfakot
levágjuk a tollát ollóval és a többit meghagyjuk
27 évet töltök ma, volt néhány próbálkozásom évszámokhoz kötni az utóbbi években történteket, hivatalos papírok, saját feljegyzések alapján, de valahogy mindig kifut a kezeim közül, hogy pontosan mikor is volt az öngyilkossági kísérletem és a mániás epizódusom, ami végül a pszichiátria zárt osztályára juttatott.
Nem van ilyen hideg
csak meg kell szárítózni
Lehet nekünk nem adnak előadást,
nem is akarok előadást nézni
Mert mindennél nagy, és kicsibb
és még sokabb is
Ááljmos vadjok, nem akarjok óvodába menni. neem, neeem
nem húúzom fel, aljuszok
ez fiúsos és nekem lánjos kell
Nem ezt a cicásat, most a lovasat, én megkerjesem
Ez djopjú kabát
eddig az volt az elvem, hogy mindent vállalni, ami jön.. csak a felnőttséget nem, pedig már mindjárt 10 éve taposom az útját, nagyobbrészt gyermeki fejjel
Néézd, addig aljudtunk, hody bekakíljtam..
Ne taptsold kii a tévét me akarjom néézni a babáákat...
Én bezibzájom, és akkó medyünk a óvodáába,
Tsak één nem tudoom, hody kell ott tsináljni a vonatoot
Süss felj nap fénjes nap
Kéjek tejet, Kee teej Lyijjának
Nézd odapisikáltam
Én megnjézem, hogy feljkejt vagy nem feljkejt
Üü. Lehupptam. Né mekkoját hupptam
süss felj nap fénjes nap, kerjtek alatt a megfáznak
szójl a kukurigú, két kjrajczájr Lyijjának jár
hinta pajinta két kjarjcájé pájinka
tata mind megisszja
Volt, hol nem, az Óperenciás tengeren innen, az üveghegyeken túl, ahol sok madár zsolozsmát fújt, volt egyszer egy magas fenyőfa. Sokat látott a fenyőfa, minden embert megfigyelhetett, aki átvonult környezetében, de még több mindent hallott szerteágazó ágaival.